A vérnyomásmérés története
Vajon hogyan jutottunk el a legmodernebb eszközökkel való vérnyomásmérésig? Egyáltalán mit gondoltak korábban a vérkeringédről és a vérnyomásról? Néhány izgalmas kérdést és választ szedtünk csokorba ebben a bejegyzésben.
Lehetséges több vérkeringési rendszer egy emberi szervezetben?
Dehogy. De az ókorban ezt még nem tudták. Galénosz római tudós, orvos, filozófus szerint például kétféle vér, a májból származó sötét, illetve a szívből kiinduló híg folyadék kering a testben.
Mikor jöttek rá, hogy csak egy vérkeringésünk van?
Az 1600-as évek elején. William Harwey nagyszabású felfeldezése sokáig persze nem volt elfogadott, nagyon sok támadás érte azután, hogy a szív és vér mozgásáról szóló művét megjelentette.
Milyen közvetlen hatása lett Harwey felfedezésének?
Változni és ritkulni kezdett az érvágás gyakorlatának alkalmazása, persze csak nagyon lassan. Addig ugyanis, Galénosz nyomán azt gondolták, hogy a szív végtelen mennyiségű vért tud szolgáltatni, folyamatosan termelve azt. Harwey megfigyelésével viszont ráébredtek, hogy nem feltétlenül jó a beteget “lecsapolni”, hogy a betegség így távozzon.
Mikor történt az első vérnyomásmérés?
Természetesen csak az első dokumentált esetről tudni, ez 1710-ben történt, egy Stephen Hales nevű angol pap követte el. Méghozzá egy haldokló állaton.
Hogyan tudta megmérni Hales a vérnyomást?
Egy ló lábszárának artériájába rézcsövet vezetett. A rézcsőhöz üvegcsövet rögzített, majd az ütőeret elszorító kötelet kioldotta, és megfigyelte, milyen magasra emelkedik a vér a szívhez képest. A kísérletet többször megismételte, más állatokkal is, és megfigyelte azt, hogy a vérnyomást folyamatos ingadozás jellemzi. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy amikor a nyomás túl alacsonnyá vált ahhoz, hogy az állat keringését biztosítani tudta volna, a ló elpusztult.
Ez azért nem volt egy igazán biztonságos módszer… Mi történt ezután?
Szerencsére a vérnyomásmérést több tudós is továbbfejlesztette, így például von Basch, egy osztrák orvos, aki egy higannyal (vagy vízzel) töltött labdát a csuklónál az artériára nyomott, és azt egy nyomásmérő készülékhez csatlakoztatta. Amikor elég erősen nyomta a labdát, hogy elzárja az artériát, és a pulzus tapinthatatlanná vált, a nyomást addig csökkentette, míg a pulzus ismét tapinthatóvá vált. A nyomás csökkenésekor észlelt pulzus megjelenésével meg tudta állapítani a vérnyomást. Illetve ezzel csak a felső számot, vagyis a szisztolés nyomást, ami a szív összehúzódásakor jelentkező nyomást jelzi. Mindenesetre ez volt az első olyan mérőeszköz, amelynél már nem volt szükség a beteg vérét venni.
Jó, de ma nem labdát tesznek a karunkra.
Nem, ezután jött a bicikli gumitömlője... Scipione Riva-Rocci olasz orvos ezzel szorította el a felkart, őt tekintik a klinikai vérnyomásmérés egyik megteremtőjének. Ez már nagyon hasonlított a mandzsettás eszközökre. Rocci a szisztolés vérnyomást befolyásoló külső körülményeket is hamar észrevette (izgalmi állapot, változás a külső körülményekben). Nagyjából 100 évig nem is nagyon változott a vérnyomásmérés módja.
És mi van az alsó értékkel?
Nyikolaj Korotkov orosz orvos tette lehetővé tette a diasztolés vérnyomás mérését is az úgynevezett auszkultációs módszerrel a XX. század elején. Ennek lényege,hogy a véráramlás újraindulásakor koppanásszerű hangok hallhatóak, melyek a szisztolés vérnyomást jelzik; mikor pedig a hangok már nem hallatszanak, az a diasztolés vérnyomás.
A XX. század
A múlt századben tovább tökéletesedtek a vérnyomásmérő eszközök, az 1990-es években pedig a digitális mérés is lehetővé vált.
Az orvostudomány egyik fontos vívmánya a vérnyomásmérés eszközeinek föltalálása. A vérnyomásmérésnek komoly szerepe van az egészségmegőrzésben, ha fölmerül a magas vérnyomás gyanúja, érdemes rendszeresen mérni és följegyezni a kapott értékeket.
Források:
https://www.bloodpressurehistory.com/blood-pressure-history