Miért írunk?

Az írás története több ezer évre nyúlik vissza. De vajon miért kezdtek írni az emberek, és miért írnak ma is?

Egy blogbejegyzés terjedelménél fogva nem tud erre a kérdésre kimerítő választ adni, így most az írásnak csak egy aspektusát szeretnénk kiemelni.

Megfigyelték, hogy azok a “természeti” népek, melyek nem jutottak el az írásbeliség fokára, óriási mennyiségű adatot, tényt tudnak tárolni a memóriájukban, és gyakran igaz ez az írástudatlan emberekre is. Gondoljunk csak bele, hogy régen egész eposzokat, mitológiákat voltak képesek megjegyezni, és az idősebbek szó szerint visszaadni, majd továbbadni a következő generációknak. Hozzájuk képest az írástudó, könyvekre, feljegyzésekre támaszkodó kultúrember emlékezete nagyon gyenge. Szükségünk van feljegyzésekre, jegyzetekre, mindenféle írásra, hiszen ez a legfőbb rögzítő, konzerváló és továbbörökítő máig. “A szó elszáll, az írás megmarad” - mondjuk ma is. Amikor leírunk, feljegyzünk valamit, sokszor észre sem vesszük, de megnyugszunk, a tudást, emléket, fontos információt jó helyen tudjuk a papíron, tudjuk, visszatérhetünk hozzá bármikor.

Ha feljegyzéseinket rendezett formában tudjuk tárolni, gondozni, ez a jó érzés még erősebb lehet.

Rengeteget írunk ma is, de egyre többet géppel. Mobiltelefonon, számítógép billentyűzetén. De vajon amit így írunk, megmarad hosszú távra? Ha elmeséltünk egy nyári élményt, egy örömteli ajándékozást, egy családi, baráti összejövetelen történt kedves történetet valakinek egy chatablakban, később is emlékezni fogunk rá? Vagy ha jövőbeli terveink vannak, lehet az akár egy bakancslista vagy a lakásunk, házunk rendben tartására vonatkozó ötlet, feljegyzés nélkül később is tudni fogjuk, mi volt, amit korábban szerettünk volna?

Számtalan területe van az életünknek, ahol az írásnak nagy a konzerváló, megőrző szerepe. Ne hagyjuk veszni az emlékeket, ne hagyjuk elfeledni azt, ami fontos!